Millió dolláros bébi

Az amerikai filmdráma eme ékes példányában egy harmincon túli lány, Maggie (Hilary Swank) bokszolói karrierjét követjük végig. A pincérlány hónapokig üti a zsákot és a bokszkörtét, mígnem Frankie (Clint Eastwood), az elismert edző beadja a derekát és szárnyai alá veszi. Maggie-nek meghalt az apja, Frankie-vel nem áll szóba a lánya, így a két komplexusos ember nagyon közel kerül egymáshoz. Közben Maggie karrierje halad előre, ellenfelei nagy része az első körben a földön végzi, de eljön a meccs, ahol a karrierje kettétörik. Nem akarok spoiler lenni (mondjuk eddig is az voltam), úgyhogy ennél többet nem mondok a cselekményről.

Eastwood filmje négy Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb filmnek járót. Ami nagyon megérdemelt, mert klasszikussága ellenére nem konzervatív és rockysága ellenére nem giccs; egyszerűen igényes, kerek, kidolgozott. Olyannyira, hogy minden szereplőnek megvan a maga története, legyen szó az ex-bokszoló, félvak Eddie-ről (Morgan Freeman), a fiúról, aki soha nem adja fel, Maggie őstahó családtagjairól vagy a papról, aki örökös harcban áll a „pogány” Frankie-vel. Szóval minden színész a helyén van, de a pálmát persze hogy a három főszereplő viszi el. Öröm nézni, ahogy Eastwood westerneken edzett csontarcán lágy érzelmek mutatkoznak, sőt, néha még humorizálni is próbál, ami azért Freemannek jobban megy. Ő megint afféle ironikus, bölcs mesélőt alakít, és megint övé a legszerethetőbb figura. Hilary Swank csodálatos, de nem a szépségével, hanem a meggyőző horgaival vesz le minket a lábunkról. Nehéz megérteni, mi hajt egy bokszoló lányt, de itt ez nem probléma, Maggie annyira küzdeni akar, hogy gondolkodás nélkül vele tartunk. ’Girlie, tough ain’t enough’ mondja Frankie. És ebben a filmben keménység mellett van egy csomó őszintén megfogalmazott és mély érzelem is.

Million Dollar Baby, 2004
rendező: Clint Eastwood