 |
| gyerekkor |
Tegnap (most 0:38 van) szokásom szerint zenéket keresgéltem a jutyubon. Eszembe jutott, hogy folyton Amy Winehouse alkohol- és drogproblémáiról van szó, meg arról, hogy nem lesz a Szigeten. Úgyhogy megnéztem, ki is ez a celebátusra ítéltetett előadó, aki nem lesz a Szigeten. Rájöttem, hogy ezelőtt nemhogy nem tudtam volna eldúdolni egy refrénjét, de még arról se volt fogalmam, milyen a stílusa (most eltekintek a külsőségektől, az minden színes, nyomtatott és médiumnak nevezett wc-papíron látható). Hallottam már korábban róla, hogy nem rossz. Annak ellenére, hogy azt énekli: tudod, hogy nem vagyok jó. Ez az ellentét jellemző rá a leginkább: ronda tetoválások, rengeteg drog meg alkohol, meg még egy csomó probléma, ami nyilvánvalóan lelki eredetű. És közben ott van az arany-bronzhangja, az, hogy a zenéjéből árad a szépség, nem tud nem áradni, ha egyszer a műfajt is úgy hívják, hogy „lélek”. Nem teljesen értem, hogy történik az, ami vele és még sokakkal történt (pölö 27-esek klubja, http://hu.wikipedia.org/wiki/Club_27). Biztos kell hozzá pénz meg stressz. De talán az is, hogy egy kurvanagy éjszakai porszívó felszívja azt, amit túlságosan belead a zenéjébe. Amit egy idő után nem tud pusztán a szemébe vakító reflektorokkal ellensúlyozni. Sajnálom, hogy nem tudtam időben megismerni. Erről ketten tehetünk. Én a sznobizmusommal, ő a drogjaival. Kicsit még várhatott volna. Rövid lesz ez a bejegyzés, de hát az ő élete is rövid volt. Még tart a sokkhatás; félek, hogy van még néhány előadó, aki fontos nekem, és nem fogja bírni. Ő mondjuk nem volt az. Olyan könnyen ment, ahogy jött. Maradt utána egy-két album, amit hallgathatok, de ha valaha hallok tőle bármit, melankolikus étvágytalanság fog majd el. Itt egy dal tőle: http://www.youtube.com/watch?v=TJAfLE39ZZ8&feature=relmfu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése