kísérlet egy elszakadásra

én többé kávét már nem iszom

valóban hittem-e nem tudom

kinéztem kabátból ablakon

belváros lagymatag remegés

a szívem jelzőfény ritmusú

körútjain végigdobogott

kerülve messziről feketét

azt a barátot ki belelát

össze sem futottunk napokig

kerülhetetlen állt azután

kicsi a város vagy ő keres

megadó sóhajjal köszönök

kezeim magukhoz ölelik