1
Késett az Ősz, pedig régebben mindig
pontos volt, mégis, amikor hallottam a
kopogást, tudtam, hogy ez ő, na, te sem
hiányoztál, gondoltam, de azért mosolyt
erőltettem az arcomra, és beinvitáltam,
mert mégiscsak az egyik legjobb barátom,
vagyis ő ismer a legjobban, pont ezért
kerülöm, és inkább olyanokkal barátkozom,
akik nem ismernek és nem olyan hervadt
arcúak, egyébként sem értem, túl jól ismer
ahhoz, hogy szeressen, én meg túlságosan
hideg vagyok vele, nem bírom megbocsátani
a hibáit, főleg a közös hibáinkat nem, és a
legjobban azt utálom benne, hogy mindenfélét
kölcsönkér, és soha nem hozza őket vissza.
2
Meddig maradsz, kérdeztem, nyugi, csak
benéztem, felelte, és ezért őszintén hálás
voltam, csak leült a sarokba, én meg vizet
forraltam az olcsó teának, amit hozott, ő
elégedetten mosolygott, bekötötte a cipő-
fűzőjét és elment, nekem meg elkezdett
hiányozni, mert még mindig jobb, mint a tél,
legalább ezt az olcsó filtert hozta.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése