A férfi beleállt a kádba. Elhúzta
a zuhanyfüggönyt – „Ezt is ki kéne már cserélni” – gondolta, mert a függöny
alja penésztől feketéllett. Megnyitotta a csapot, és szőrös mellkasán szétkente a
tusfürdőt – a szőr és a hab tejútformát alkotott, de ezt nem vette észre. A
tubust letette a szappantartóra, de az megcsúszott a szappanon és a kád alján
folyó csermelybe esett. A férfi morgott egyet magában, és már lehajolt volna,
amikor különös dolog történt. A lefolyóból aprócska halak bukkantak fel – egy
másodpercig bambán forogtak a kis örvényben, majd néma vergődésbe fogtak. Egyre
többen és többen özönlöttek, és már a férfi lábát csiklandozták. Az először a
döbbenettől dermedten bámulta az eseményt, majd, mintegy az időt utolérni
igyekezvén, gyorsan a halsereg felé irányította a zuhanyrózsa vízsugarát – a
pikkelyek úgy csillogtak, mint csatában eleső mártírok páncéljai,
miközben búcsút vettek a kádtól, és eltűntek ott, ahonnan jöttek. Ám az utolsó
hal beleütközött a lent heverő tusfürdős tubusba; ijedtében akkorára nyitotta a
száját, hogy a tubus lecsusszant a torkán, a hal pedig hirtelen megdagadt, mint
egy kígyó, mikor lenyeli áldozatát. Lustán dobálta magát a fehér márványon,
belátva a nyilvánvalót, hogy ilyen körülmények között nincs visszaút számára. A
férfi elzárta a csapot és félig viszolyogva, félig kíváncsian felemelte a
vendégét. Maga felé fordította a halat, egészen közel hajolt hozzá és
belenézett a szájába. Olyan volt, mintha egy tusfürdős tubusba nézne: csak
sötét műanyag falat és sűrű, mézillatú folyadékot látott. Abban bízván, hogy
ahogy becsúszott, ki is csúszik a tubus, megrázta az állatot, de csak a sárga
krém csurrant ki a függönyre. Aztán egy öntudatlan gyerek kegyetlenségével, erősen megnyomta a hal oldalát, és a tusfürdő engedelmesen spriccelt kifelé. – „Drágám!”
– kiáltott a férfi izgatottan. – „Mi az?” – hallatszott kintről egy tompa női
hang. – „Gyere be, drágám!” – Kinyílt az ajtó, és belépett a nő, hálóingben,
kibontott hajjal. – „Mi az?” – kérdezte türelmetlenül sóhajtva, mint aki előre
unja a dolgot. A férfi szó nélkül a kezébe nyomta a halat. A nő előbb halkan
felsikoltott, majd végigfutott rajta a hideg, és egész testén libabőr tűnt elő.
Szépek voltak így, a pikkelyes hal és a libabőrös nő, legalábbis a férj szépnek
találta őket. – „Figyelj” – mondta, kilépett a kádból és a felesége mögé állt. Jobb
kezét a nő jobb kezére csúsztatta, és gyengéden megnyomta: a hal szájából
mézillatú tusfürdő buggyant ki. – „Olyan gyönyörű” – mondta a nő, és fejét
hátrahajtotta a férfi mellére. Sokáig álltak így, ketten fogva az újszülöttek
ártatlanságával bámuló halat. Néha megnyomták, és boldogan felsóhajtottak.
Aztán letették a kádba, és olyan jót szeretkeztek, amilyet már évek óta nem.

Hű. (ennél értelmesebb kommentre nemigen futja most, még meg kell emészteni :D)
VálaszTörlés:):)
VálaszTörlés