most sugárúton járok, fiatalnak gondolom magam.
a fák tartása biztosít, még lombváltásuk is.
valamikor vén leszek, vén-teázom és vén-ülök,
a viccek szakállat hajtanak, ujjaim ágaskodva
megremegnek, egyre mélyebbre kapaszkodom,
tanakodva kopaszodom, szavak, fészekrakók
költöznek belém, arcom elfásul, útszéli tükör fölé
hajolok, és megborzongat egy fuvallat:
mi van, ha van nálam emberebb fa?
 |
| A képen Hollán Sándor festő áll egy műve előtt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése