Nicolas Cage filmjeiről szóló kritikákat szokás a színész életművének és hajzatának ócsárolásával kezdeni, különösen, ha a cikk szerzője az origo filmklubnak (http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20100803-nicolas-cage-frizurai-veszett-a-vilag-con-air-alarc-a.html) vagy a port.hu-nak (http://port.hu/article/9763) dolgozik. Én nem így teszek, már csak azért sem, mert ebben az alkotásban Nicolas Cage a legjobb dolog. Najó, Nicolas Cage és a thaiföldi nők. A film egyébként tökéletesen érdektelen: Joe, az amcsi bérgyilkos Bangkokba megy, hogy elvégezze utolsó munkáját. Szert tesz egy tanítványra, Kongra, közreműködik pár tucat ember megmurdálásában, és nagyjából ennyi is. A történetvezetés és a jellemábrázolás felszínes, és pont a gyilkosság előtti pillanatok elviselhetetlen feszültsége és a gyilkolás mögötti lélektani magyarázat marad el. Persze azért megtudunk valamit Joe-ról: tanítványában fiatal önmagára ismer, ergo, ugyanolyan unalmas, mint ferdeszemű társa. Ráadásul a nőknél sem túl sikeres, ha a patikában algoflex mellé gyógypuszival egybekötött randevút kér a siketnéma, ámde egyébként tökéletes helyi erőtől. Az alkotók alibijeként szolgál ez a siketnémaság is: nincs túl sok beszéd (általában híján vagyunk mindenféle orális eseménynek), ami van, annak egy része tai nyelven történik, egy része belső monológ formájában. Oralitás helyett az akciójelenetek közé moralitást hintenek, a központi erkölcsi kérdés az, Joe jó ember-e, ha rossz embereket öl. A konkludáló válasz golyó formájában érkezik Cage úr agyába, aki így két legyet üt egy csapásra: megöli a csúnya maffiafőnököt, és végez magával. Persze hagy maga után „szikrát” a világban: Kong jobb híján bérgyilkosi pályára kárhozattatik, csakhogy majdnem olyan kerek legyen a történet, mint a nővérjelmezes thai lányok feneke.
Bangkok Dangerous, 2008
rendezők: Danny Pang, Oxide Pang Chun
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése